A múlt századi lakóházak építéséhez általában olyan anyagokat használtak, ami a közelben megtalálható volt, hiszen nem léteztek még erős és gyorsan fuvarozásra alkalmas eszközök, amelyekkel téglákat, illetve különböző építkezési anyagokat szállítani lehetett volna. Az Érmelléken a régi parasztházak többnyire földből, nádból, illetve vesszőből épültek.

Ugyanis fűzfavessző, nád, valamint sár bőven volt ezen a tájon. Leginkább a döngölt falak voltak jellemzőek, amelyek erősek, stabilak voltak. A vályogtéglából épített régi parasztházak a módosabb gazdák kiváltságának számítottak. A vastag falak és a nádtető kiváló hőszigetelő volt, ehhez az apró ablakok is hozzájárultak.

Így ezek a házak télen melegek, nyáron pedig jó hűvösek voltak. Általában három részre voltak felosztva a régi parasztházak, ami azt jelenti, hogy a konyhából nyílt egyik oldalon a szoba, a másikon a kamra. Természetesen, a konyha volt a család fő színtere, a tiszta szobában csak vendégek aludtak, illetve az asszonyok ezekben tartották az elkészült kézimunkáikat, a házi szőtteseket.